Mivel a lovak alsó és felső állkapcsában egyaránt vannak metszőfogak, az állatok a szálastakarmányokat a fogak és az ajkak segítségével tépik le a legelés során. Főként a rövidebb szárú, keményebb fűféléket kedvelik. A ló ajkai rendkívül érzékenyek, így a takarmányba került idegen anyagokat (pl. abrakban esetlegesen előforduló kisebb kavicsok) képes kiválogatni. A lovak aprólékosan rágnak, takarmány típustól függően kb. 1500-3000 rágás/kg figyelhető meg. Ez a tény felhívja a figyelmünket arra, hogy a mindig meg kell adnunk az állatok részére a megfelelő időt az etetett takarmány elfogyasztására. A falat a szájüregben a nagyrészt a fültő alatti mirigyben termelődő nyállal keveredik. A napi nyáltermelés kb. 40 l, kémhatása semleges. Jellemzője, hogy nem tartalmaz alfa-amiláz enzimet, így a takarmányok szénhidrát bontására nem alkalmas. a takarmányok felvételét elsősorban a ló szaglása befolyásolja, sokszor főként az abrak félék fogyasztásakor először ráfúj a takarmányra. Mindenképpen tartózkodjunk a poros, penészes, vagy dohos állagú takarmányok etetésétől.

A folyadék felvétele az ajkak és a nyelv által képezett „cső” segítségével történik.

A kifejlett méneknek általában 40, a kancáknak 36 foguk van, a csikóknál 28, illetve 24 tejfog található. A kifejlett ló fogképlete szimmetrikusan 3 (1) 3 3. A fogak 2 és 5 éves kor között váltódnak és a maradandó fogak a ló élete során folyamatosan kopnak, miáltal a kopás mértéke lehetővé teszi az életkor hozzávetőleges meghatározását. A ló a nyelven található ízlelőbimbók segítségével képes a takarmányok ízének érzékelésére. A nyelőcső a légcső bal oldalán jut a gyomorba és a gyomorszájjal (cardia) hegyes szöget zár be, így a gyomortartalom visszaáramlása a nyelőcső irányába szinte lehetetlen.

A gyomor együregű, szöveti felépítését tekintve összetett felépítésű, kb. 12-18 l űrtartalmú, mely a testnagysághoz viszonyítva, valamint a kérődzők hatalmas előgyomraihoz képest kicsi. A gyomor méretéből következik, hogy – legalább is természetes körülmények között – a ló a nap nagy részét takarmányfelvétellel tölti. Ezért célszerű a lovakat napjában többször, kis adagokban etetni. A gyomor pH-ja csak enyhén savas 5-5,5, (a legtöbb monogasztrikus állat gyomrára a 2 körüli pH jellemző) sósavtermelő mirigyek egyedül a gyomorfenék egy részén találhatók. A ló ezért lényegesen kevésbé ellenálló a takarmánnyal a tápcsatornába jutó káros mikroorganizmusokkal szemben. A viszonylag semleges közeli pH lehetővé teszi továbbá a szénhidrátotok bakteriális fermentációját, melynek során tejsav és illózsírsavak (elsősorban ecetsav és propionsav) keletkeznek. Ezzel szemben a pepszines fehérjebontás a csak kismértékű sósav szekréció miatt rendkívül korlátozott. A gyomor váladéka a gyomornedv, melynek termelését a korpa, roppantott zab és kukorica, sárgarépa serkenti, szemes zab, szénafélék csökkentik. A hátsó gyomorkapu (pylorus) a vékonybél első részébe, az epésbélbe szájadzik, a cardiával ellentétben aránylag könnyen megnyílik. rendellenes, görcsös összerándulása (pylorusplasmia) azonban akár gyomorrepedéssel is járhat, pl. ha a ló éhgyomorra nagyobb mennyiségű hideg vizet iszik.

A vékonybél kb.18-24 m hosszú, átlagosan 50-70 l és a béltartalom (chimus) kb. 2-4 óra alatt halad át rajta. Főként az abrakfélékből származó tápanyagok felszívódásának helye. Stressz hatására a bélösszehúzódások rendellenesen fokozódnak, ami akár bélelzáródással is járhat. Emésztőnedvei a 6-8 l/nap mennyiségű hasnyál és a 100-120 l/nap mennyiségű bélnedv, mely jelentős pufferhatású és a zsírok emésztését elősegítő epe. A lónak nincs epehólyagja, így az epe folyamatosan kerül a bélcsatornába, melynek köszönhetően a zsírok emésztése kiváló, 90 % körüli hatásfokú.

A vastagbél a bakteriális rostbontás fő helye, a mikroflóra mennyisége 5-7x109 /gramm (Bacteroides, Streptococcus, Lactobacillus), kisebb létszámban protozoonok is előfordulhatnak. Főbb részei a 25-30 l űrtartalmú zsákszerű vakbél, melyben elkezdődik a rostok bontása, a chimus kb. 6-7 órát tölt itt, valamint a 80-100 l nagyságú remesebél, mely a mikrobiális fermentáció fő helye, itt a béltartalom kb. 12-20 óráig van. A remese két „U” alakú fekvetből áll, melyek közül a jobb oldali nem rendelkezik felfüggesztéssel, így ha a bél elveszíti a tónusát (pl. túl nagy mennyiségű abrak hirtelen elfogyasztása), bélcsavarodással vagy béllefűződéssel járhat.

A szénhidrátok bontása a gyomorban kezdődik, mivel a ló nyála nem tartalmaz keményítőbontó alfa-amiláz enzimet. A gyomor semleges közeli kémhatása lehetővé teszi a takarmánnyal felvett baktériumok számára a keményítő fermentációját, melynek során illózsírsavak (elsősorban esetsav és propionsav), valamint tejsav keletkezik. A vékonybélben folytatódik a szénhidrátok bontása, de a hasnyál elégtelen alfa-amliláz tartalma miatt a takarmányok szénhidrát tartalmának mintegy 10-30 %-a a vastagbélbe jut, ahol mikrobiális fermentáció útján bomlik le, energiaforrást jelentve ezzel az itt élő mikroorganizmusok számára.

A ló fehérjeigénye gazdasági állataink közül a legalacsonyabb, még a szoptató kanca esetén is csak a felvett szárazanyag 14-16 %-a. A két fő limitáló aminosav a lizin (esősorban az izmok képződésében játszik fontos szerepet) és a metionin (nagy jelentősége van az ivari folyamatokban). A fehérjetúletetés főként ízületi problémákat (pl. vizesedés), valamint vesekárosodást okozhat. A fehérjebontás és felszívódás fő helye a vékonybél, hatékonysága 60-70 %-os. A fennmaradó hányadból a vastagbélben bakteriális fehérje keletkezik. Az utóbbi időben bizonyítást nyert, hogy az utóbél szakaszból aminosavak és rövid peptidláncok felszívódhatnak.

A zsíremésztés és felszívódás fő helye a vékonybél. A folyamatos epeürülés miatt a ló zsíremésztése igen jó hatékonyságú, mintegy 90 % körüli. Megfelelő szoktatás után a takarmányadagban 10-15 %-os zsírkiegészítést is tolerálni képes, melynek fontos szerepe lehet a ló energiaellátásában.

A ló rostigénye a monogasztrikus állatok között a legmagasabb, a felvett szárazanyag 16-18 %-a. A mennyiség mellett a minőség is nagy jelentőségű, elsősorban a cellulóz és hemicellulóz számít értékesnek. A magas lignintartalmú, elöregedett növényi részek szinte emészthetetlenek, nagyarányú fogyasztásuk akadályozza a többi tápanyag emésztését, valamint elsősorban a vastagbél térfogatának felesleges növekedését eredményezi. A hasznos rosttartalom elősegíti a béltartalom továbbhaladását (takarmány passzázs), valamint a vastagbelekben történő bakteriális fermentáció során értékes tápanyagok (illózsírsavak) keletkeznek belőle. A rostemésztés hatékonysága mintegy 50-55 %-os, mely megközelíti a kérődzőkét. Mivel a bakteriális rostbontás az utóbél szakaszokban folyik, a ló a rostemésztés tekintetében utóemésztő állatnak számít.

Az ásványi anyagok és a vitaminok fontos szerepet töltenek be a ló szervezetében is. Az ásványok felszívódása nagyrészt a vékonybélből történik. Legfontosabb kivétel a foszfor, mely a remesebélből szívódik fel, így a bakteriális fermentációnak köszönhetően a ló képes a főként a gabonamagvak belsejében található un. fitin-foszfor hasznosítására. Szintén a baktérimoknak köszönhetően az egészséges ló a vízben oldódó vitaminok tekintetében részben önellátó. Ugyanakkor a karotin-A vitamin átalakulás viszonylag gyenge hatásfokú, így a karotin bevitel mellet az A-vitaminról is külön gondoskodni kell.

A tenyészérettség hidegvérű kancáknál kb. 2-2,5 évesen, melegvérű lovaknál 3-3,5 éves kor körül következik be. Fontos, hogy csak jól fejlett, kifogástalan egészségi állapotú kanca vehető tenyésztésbe. A tenyészidény általában a tavaszi hónapokra esik. Ebben az időszakban a cél a tenyészkondíció elérése, a vemhesülés szempontjából az alultápláltság és a túlhizlalás egyaránt kedvezőtlen. Szűz és az előző évben üresen maradt kancáknál a fedeztetést megelőző időszakban a mozgás és legelőfű biztosítása mellett az energiabevitel 10-20 %-os növelése kedvező hatású lehet. Fontos a megfelelő vitaminellátás (A és E vitaminok, béta-karotin stb.).

A vemhesség első 6 hónapjában a magzat táplálóanyag-igénye elhanyagolható. Munkát végző, illetve aktívan versenyző kancák számára a napi takarmányadag ebben az időszakban elsősorban a munkavégzés függvénye. Munkát nem végző kancák számára jó minőségű legelő mellett minimális (1-2 kg) abrak javasolható, istállózó tartás esetén min. 6 kg (ha lehet ad libitum) réti szénát, 1-2 kg zabot vagy vemhes kanca tápot és vitamin- valamint ásványianyag kiegészítőket etessünk.

A vemhesség előrehaladtával (141. kép) a munkavégzés folyamatos csökkentése mellett biztosítani kell a kancák rendszeres és kíméletes mozgatását. Lehetőség szerint legeltessünk. Sporttevékenység, versenyzés legfeljebb a vemhesség 6. hónapjának végéig javasolt. A vemhesség legkritikusabb időszakában, az utolsó három hónapban a magzat gyarapodása jelentős (a kanca tömegének 10-12 %-a is lehet), ezért az etett fejadag energia- és fehérjetartalmát növelni kell. A napi szárazanyag felvétel az élőtömeg 1,4-1,8 %-a. A tömegtakarmányok minimális csökkentése mellett célszerű az abrak hányad növelése. A javasolt tömegtakarmány-abrak arány 70:30 %. Fordítsunk nagy gondot a vitamin- és ásványianyag kiegészítésre, ellenőrizzük a legelőfű és a széna ásványianyag- és vitamin tartalmát. A hiányzó ásványokat és vitaminokat pótolni kell (mikroelemekkel, főleg Cu, Zn, Se, Mn dúsított só (szerves mikroelem kiegészítő), vitamin premix, sárgarépa). Az abrakadag kb. 2-3 kg legyen. Javasolt összetétel zab (esetleg 0,5 kg csíráztatott zab), kukorica, árpa, búzakorpa (kb. 0.5 kg), melasz, lenmag (főként extrahált), extrahált szója, köles vagy vemhes kanca táp. Ellés napján a belek nyugtatása, valamint a tejtermelés elősegítése érdekében célszerű korpás, lenmagos, sós ivós etetése.

A laktáció első három hónapjában a legintenzívebb a tejtermelés (a laktációs csúcs a 8. hét környékén van). A laktáció alatti tejtermelés kancánként kb. 1500-2000 l. A napi tejmennyiség átlagosan 8-14 l, a laktációs csúcs környékén elérheti a napi 20 l-t is. Jelentősen megnövekszik a táplálóanyag-igény (főleg energia, fehérje), a napi szárazanyag felvétel meghaladja az élőtömeg 2, sőt néha a 3 %-át is. A táplálóanyag-igény fedezésére 5-8 kg széna, 6-8 kg táp vagy 3-6 kg zab és 2-3 kg fehérjében gazdag kiegészítő, 0,5-1 kg búzakorpa adható. Jó minőségű legelő esetén a széna adag csökkenthető. A nyersfehérje a szárazanyag kb. 14 %-a legyen. A javasolt tömegtakarmány:abrak arány 50:50 % körüli legyen.

A laktáció második felében a napi tejtermelés fokozatosan egyre csökken, a 6. hónap környékén már csak kb. 4-6 l és a napi szárazanyag felvétel az élőtömeg 2 %-a alá csökken. A szénaadag megtartása mellett az abrak mennyisége 3-4 kg-ra csökkenthető. A javasolt tömegtakarmány-abrak arány 65:35 %.

A választás utáni 1-2 napban célszerű csak tömegtakarmányt (esetleg minimális abrakot) etetni. Az elapadás végéig a felgyülemlett tej egy részét javasolt kíméletesen kifejni.

A vemhesség és a szoptatás ideje alatt rendkívül fontos a kanca számára a rendszeres mozgáslehetőség biztosítása, ezért lehetőség szerint legeltessünk, valamint főleg a meleg időszakban figyeljünk a só kiegészítésre (pl. nyalósó biztosítása). A laktáció ideje alatt fokozottan ügyelni kell az ivóvíz ellátásra (4 l víz (vegetációs+ivóvíz)/1kg felvett szárazanyag).

Rendkívül fontos, hogy a csikó a megszületése után (142. kép) minél hamarabb szopjon. A szopási reflex kb. 10 óráig van meg. A föcstej tartalmazza a szükséges immunglobulinokat és lehetővé teszi az emésztés beindulást, a bélszurok eltávozását. A napi szopások száma általában 30-40 (143. kép). Egy hetes kor környékén a csikó „érdeklődni” kezd a szilárd táplálék iránt, ekkortól roppantott vagy zúzott zab – esetleg porcukorral keverve – adható. A megfelelően takarmányozott csikó kb. 8 hetes korban duplázza meg születési tömegét, mely döntően a tej mennyiségének és minőségének függvénye. Néhány hetes kortól a roppantott vagy pelyhesített zab, esetleg csikótáp ad libitum is etethető. A szopós csikó megeszi az anyja trágyáját, így alakul ki bélflórája. A csikó kiegészítő etetése a legelőn un. csikóóvodával oldható meg (144. kép), bokszban azonban bizonyos időre szükséges lehet a kanca lekötése. A szálastakarmányokat a csikó 3-4 hónapos kortól képes hatékonyan emészteni. A választás célszerű ideje a 6 hónapos kor, ekkora a csikók kifejlett tömegük kb. 40-45 %-át elérik (a hidegvérűek akár az 50 %-ot is). Csak egészséges, jól fejlett csikó választható. A választás komoly stresszt okoz, mely csökkenthető fölözött tehéntej vagy borjútápszer 2-3 hónapig tartó itatásával (vagy abrakba kevert tejporral, illetve több csikó egyidejű választásával).

A legkritikusabb fejlődési szakasz a választástól kb. 1-1,5 éves korig tart. Ezt az időszakot intenzív növekedés és nagy fejlődésbeli különbségek jellemzik. Az említett időszak végére a csikó felnőtt tömegének átlagosan 60-70 %-át, marmagasságának 80-85 %-át éri el. Takarmányozás tekintetében ez az időszak döntő jelentőségű. Az itt elkövetett hibák később nem, vagy csak nagyon nehezen kompenzálhatók. Melegvérű csikóknál legeltetés és jó minőségű széna (réti széna vagy réti- és lucernaszéna keveréke) mellett 50-70 % zab, 10-15 % extrahált szója (napraforgó), 5-8 dkg lenmag, 10-15 % kukorica, 4-5 g takarmányélesztő (esetleg tisztán zab vagy zab és csikótáp keveréke) javasolt kb. másféléves korig ad libitum, utána a későbbi hasznosítás függvényében adagoltan. Különösen figyelni kell a lizin és a kálcium megfelelő mennyiségére. A legelőfű a csikó egészséges fejlődése érdekében elengedhetetlen. Jó hatású a napi 1-2 g takarmányélesztő etetése is. Rendkívül fontos elsősorban a csikók egészséges fejlődése és a megfelelő izomzat kialakulása miatt a rendszeres mozgás, illetve a szakszerű mozgatás.

Árván maradt csikó nevelése többnyire dajka kancával (általában hidegvérű) történik. Főként nagyobb ménesekben a kancáktól kolosztrumot vesznek, melyet lefagyasztanak és szükség esetén felhasználhatnak. A kis tömegű (40 kg alatti), vagy az 1. nap föcstejhez nem jutott csikók túlélési esélye kicsi. Ilyenkor kolosztrum itatása vagy testtömeg kg-onként kb. 20 ml intravénás kancavér segíthet. Ha nem áll rendelkezésre kancatej, a mesterséges nevelés módja: 6 dl tehéntej, 4 dl forralt víz, 35 g porcukor keveréke (esetleg tejpótló tápszer), melyből a napi adag 6-10 l, az 1. hónapban 1-2 óránként, majd fokozatosan egyre ritkábban (145. kép). Az árván maradt csikó nevelése nagy szakértelmet és türelmet igényel. A 2. héttől csikó prestarter táp, esetleg 1-2 nyers tojás is etethető. A bélflóra kialakulásához nélkülözhetetlen, hogy a csikó kifejlett ló bélsarához jusson. A választás javasolt ideje 3,5-4 hónap. Kb. 2 héten át a szoptatott tej mennyiségét folyamatosan csökkentjük, a szilárd táplálék mennyiségét pedig növeljük. Lényeges a csikó ivóvízhez való szoktatása is.

A tenyésztésbevétel időpontja a kancákhoz hasonlóan hidegvérűeknél kb. 2,5 év, melegvérűeknél 3-3,5 év. A mén tenyészidényen kívüli takarmányigénye a hőmérséklettől, testnagyságtól és a munkavégzéstől függ. A nem dolgozó mének takarmányszükséglete általában a könnyű munkát végző lovak igényeihez áll közel. A nemi aktivitásra nézve az elhízás rendkívül hátrányos, ezért fontos a folyamatos testtömeg kontroll és a rendszeres mozgás. A táplálóanyag-igény fedeztetési idényben az igénybevételtől függ (átlagosan létfenntartás+15-30 %). Az idény kezdete előtt kb. 2 héttel célszerű a táplálóanyag koncentráció növelése.

Főként erős igénybevételkor (10-15 ugratás/hét) az energia-, de különösen a fehérje- (leginkább kéntartalmú aminosavak), ásványi anyag- (fontos a Zn) és vitaminszükséglet nagyjából a laktáció első hónapjainak megfelelő szintre növekszik. A nemi aktivitás szempontjából kedvező lehet a legeltetés vagy zöldtakarmány (5-10 kg), esetleg zöldliszt (kb. 1 kg), valamint csíráztatott zab etetése. 5-600 kg testtömeg esetén ajánlott kb. 2 kg zab, 3 kg lótáp (zab, extrahált szója, lucernaliszt, élesztő, búzacsíra, búzakorpa, ásványi és vitamin premix), kb. 6 kg réti- és lucernaszéna keveréke.

Táplálóanyag-igényük a végzett munka hosszának és intenzitásának, valamint a testtömegnek a függvénye. Gyakran gondot jelent a rendszertelen terhelés. Sokszor a munka nagy része hétvégére koncentrálódik vagy szezonális. Javasolt a lovak rendszeres legeltetése vagy karámozása. A takarmányozást tömegtakarmányokra kell alapozni (széna, szenázs, zöldtakarmányok), az abrak (zab, árpa tisztán, vagy lótáppal keverve) kiegészítést a munkavégzéshez kell igazítani. A túletetés elhízást, mozgáshiánnyal párosulva emésztési zavarokat, kólikát okozhat. Lényeges a nyalósó folyamatos biztosítása. Főként a téli hónapokban jó hatású lehet a mash etetése heti 1-2 alkalommal, valamint a vitamin pótlásához ajánlott napi 1-2 kg sárgarépa (esetleg sütőtök). Intenzív munkavégzés, pl. amatőr versenyek esetén kedvező lehet a napi adag 0,5-1 kg melasszal történő kiegészítése. Ügyelni kell a folyamatos ivóvíz ellátásra. Éhgyomorra, valamint közvetlenül munkavégzés után ne itassunk.

E csoport tagjai humán atlétának tekintendők, így a születéstől fogva különösen oda kell figyelni a nevelésre és takarmányozásra. Rendkívül fontos a mindenkori terhelésnek megfelelő takarmányozás. Az alultápláltság, de különösen az elzsírosodás jelentős teljesítményromlást okozhat. A túletetés sokszor ízületi vizenyőt, bőrkiütést, kólikát, patairha-gyulladást, túlhevülést okozhat. A takarmányadag összeállításakor célszerű figyelembe venni, hogy óránként és testtömeg kg-onként lépés esetén 2, könnyű ügetéskor 21, gyors ügető munka vágtával és ugratással 53, intenzív ugrómunka 97, versenyek során pedig 250 kJ-al nő az energiaigény. Naponta legalább 3-szor etessünk abrakot, széna (fűszéna) lehetőleg ad libitum, de min. 4-6 kg legyen a fejadagban. A széna fele szenázzsal helyettesíthető. A takarmányszükséglet alapvetően a végzett munka és a testtömeg függvénye. A munkavégzésnek elsősorban az energiaigénye jelentős, a fehérje etetése főként az izmok átépülése miatt szükséges. A javasolt emészthető energia (DE) és nyersfehérje arány: 9,6 g nyersfehérja/MJ DE (NRC ajánlás, 1989).

Különösen a meleg időszakokban fontos a nyalósó és az ivóvíz folyamatos biztosítása, de megjegyzendő, hogy közvetlenül munka után ne itassunk. Az izzadsággal elveszített só pótolható az abrakba kevert kb. napi 50-60 g konyhasó kiegészítéssel is. Intenzív igénybevételkor (146. kép) a napi szárazanyag felvétel elérheti az élőtömeg 2,5-3 %-át, mely szükségletek a laktáció első felében lévő kanca igényeihez hasonlatosak.

Az abrak gabonafélékből (zab, árpa, kukorica), korpából, extrahált darákból álljon, ami így a munkavégzéstől függően a takarmányadag 30-60 %-a. Magas abrakhányad etetésekor is ügyelni kell a megfelelő rost utánpótlásra. Főként intenzív igénybevételnél jó hatású lehet a melasz vagy a szárított répaszelet. A tenyészállatokhoz hasonlóan fokozott figyelmet kell fordítani az ásványianyag (Se, Fe stb.) és a vitaminellátásra (vitamin kiegészítő, sportló premix). A kólikaveszély csökkentése és az emésztés hatékonyságának növelése céljából javasolt napi kb. 10 g takarmányélesztő abrakba keverése is. Hosszan tartó erősebb igénybevétel esetén (pl. távlovaglás, lovas túrák) előnyös lehet a takarmány zsírral, illetve olajjal történő kiegészítése (kb. 8 %-ig), mely kiegyensúlyozottabb vércukorszintet eredményez.

Edzés időszakában ad libitum, de min. 4-6 kg jó minőségű széna mellett munkavégzéstől és testtömegtől függően 2-8 kg abrak és/vagy 1-5 kg lótáp, 0,5-1 kg búzakorpa, melasz, vitamin és ásványi anyag kiegészítő ajánlott (kb. 120-130 MJ DE, 800-1000g emészthető nyersfehérje).

A versenyszezonra történő felkészítést – az abrakkeverék (zab, kukorica, olajos magvak, élesztő, ásványi anyagok, vitaminok) fokozatos emelésével a kezdeti kb. 3-5-ről kb. 6-8 kg-ra és a széna csökkentésével (3,5-4 kg) – legkésőbb 6-8 héttel az igénybevétel előtt el kell kezdeni. Hosszabb verseny előtt 1-2 nappal előnyös lehet további kismértékű abraknövelés. Pihenő napokon (szezonon kívül is) kevesebb abrakot és több szénát etessünk és mindenképpen mozgassuk a lovat. Ilyenkor nagy a kólika, a bénulásos izomfesték vizelés vagy más rendellenesség kialakulásának az esélye.

A versenylovak (telivérek a galoppon, illetve az ügetők) tréningbevétele bő egy éves korban történik. A megfelelő fejlettség eléréséhez már születéstől fogva különös gondot kell fordítani a takarmányozásra és a megfelelő mozgáslehetőség biztosítására. A jobb hasznosítás érdekében az abrakféléket (pl. zab, árpa) célszerű feltárt formában etetni. A fehérje szükséges mennyiségén túl (kb. 10-14 %) különös gondot kell fordítani annak emészthetőségére, valamint aminosav összetételére is, főként a treonin, lizin és metionin arányára. Az abrak mennyiségét a versenyszezonhoz és a terheléshez kell igazítani, ezért a versenylovakat mindenképpen egyedileg kell takarmányozni. Intenzív terheléskor (147. kép) javasolt a napi abrakadagot több részre, akár 4-5 porcióra elosztani a túlzott savképződés és kólika megakadályozása érdekében. Folyamatosan figyelni kell az állatok kondícióját, már kismértékű 10-20 kg súlyfelesleg is jelentősen csökkenti a lovak gyorsaságát. Egyes szerzők ezért a verseny előtti néhány napon az abrak mennyiségének csökkentését javasolják. A takarmány olajokkal történő kiegészítése főként hosszú távú versenyek esetén javasolt. Az omega 3-as zsírsavakban gazdag olajok etetése kedvező hatású a vérkeringésre és az oxigénszállításra. A legkedvezőbb vércukorszint eléréséhez a verseny előtt kb. 4 órával etessük az abrakot. A versenyek során fellépő intenzív oxigénforgalom miatt figyelni kell a megfelelő szelénellátásra is. Pihenő időszakokban javasolt a lovakat legelőn tartani, mely stresszoldó hatású is egyben.

Takarmányozásuk a testtömeg és a munka intenzitásának függvénye. A kifejtett munka nehézsége több tényezőtől függ (testalakulás, gyorsaság, gyakorlottság, vemhesség és/vagy szoptatás), így nehezen ítélhető meg pontosan. Mindenesetre fontos a kondíció folyamatos követése (max. +/- 5 % testtömeg változás), illetve szükség esetén a takarmányadag korrigálása. Ma általában a könnyű és közepes munka a gyakoribb, nehéz munkára már ritkábban alkalmaznak igáslovakat. E csoport takarmányozása nagyrészt tömegtakarmányokra alapozott (széna/szalma, silókukorica szilázs, szárított répaszelet, cukor/takarmányrépa ), a kiegészítő abrak zab – akár kukoricával keverve – lehet. Fontos az ásványianyag (nyalósó) és vitamin kiegészítés (zöldtakarmány, sárgarépa, sütőtök vagy vitamin kiegészítő). Különösen közepes vagy nehéz igás munkát végző lovaknál pihenőnapokon az energiában gazdag takarmányozás miatt az adag csökkentése és a ló mozgatása javasolt, mivel fennáll az izombénulás vagy bénulásos izomfesték vizelés (myoglobinuria) veszélye.