Pongrácz László
A hazai lótenyésztés irányításában régtől fogva kitüntetett szerepet játszott a központi akarat (pl. lókivitelt tiltó királyi rendelkezések). A mai értelemben vett szervezett keretek közötti központi irányítás kezdete a XVIII. századba nyúlik vissza. A fedező méneket állami méntelepekről helyezték ki tenyészkörzetekbe a köztenyésztési kancák fedeztetésére. A tenyésztési célokat, a tenyésztési módszereket és az alkalmazható eszközöket a központi állami intézkedések határozták meg – igaz, más-más társadalmi keretek között – egészen 1989-ig.
Az 1989. év új helyzetet hozott, mert az egyesülési jogról szóló törvény értelmében létrejöhettek az egy-egy fajtáért felelős fajtatenyésztő egyesületek. Mivel a korábban állami irányítású sportszövetségeknek is át kellett alakulniuk társadalmi szervezetekké, ezért 1989 decemberében a közös célok megvalósítása érdekében a tenyésztő- és sportegyesületek közös szövetséget alapítottak, a Magyar Lótenyésztő és Lovassport Egyesületek Országos Szövetségét. Az egyesületek tenyésztőszervezetként történő állami elismertetésére azonban még várni kellett, mert 1989-ben még nem volt egyértelmű, hogy a szövetségi tenyésztésirányítás pontosan miként fogja felváltani az állami rendszert. A központosított lótenyésztés korszaka tehát lezárult.
1992-ben a földművelésügyi miniszter a lótenyésztési nyilvántartások vezetőit, a megyei lótenyésztési felügyelőket az iratokkal, a régi lótörzskönyvekkel és felszerelésekkel együtt a Magyar Lótenyésztő és Lovassport Egyesületek Országos Szövetségéhez helyezte át. A Szövetségen belül létrejött a Tenyésztési Iroda, melyet a miniszter megbízott a lovak származás-nyilvántartásának vezetésével. Az 1993. évi CXIV. törvény az állattenyésztésről hatálybalépését követően a Szövetség változatlan formában működhetett tovább, immár a törvényben biztosított háttérrel és az állami elismeréssel bíró tenyésztő egyesületek megbízása alapján. Később a Szövetségbe társult tagként beléptek a lóversenyt, a lovas turizmust és a lovas hagyományőrzést képviselő szervezetek is. Az új szervezet neve ily módon Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetsége lett. A jogszabályok az alábbi feladatokat jelölte ki a Szövetség számára:
megbízás alapján a lótörzskönyvezés egységes végrehajtása, a lovak egyedi megjelölése, származás nyilvántartása, a számítógépes nyilvántartási rendszer működtetése,
a tagegyesületek elvi határozatainak megvalósítása,
a tagegyesületek tevékenységének koordinálása,
teljesítményvizsgálatok szervezése; az adatok gyűjtése, feldolgozása, kiadása,
állami fedezőmének tartásának szervezése,
fedeztetési állomás hálózat szervezése,
információs rendszer működtetése, szaktanácsadás, kiadványok szerkesztése, kiállítások, propaganda, szaksajtó létrehozása,
a tagok érdekképviselete, kapcsolattartás a szakmai szervezetekkel,
lóértékesítés szervezetté tétele,
lótenyésztés és lovassport szerves egységének megteremtése,
közreműködés a szakmai képzésekben,
lovaskultúra és hagyományok ápolása.
Az utóbbi évek változásainak következtében végül elvált egymástól a sport és a tenyésztés és 2010-től a Magyar Lovassport Szövetség, illetve a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége (MLOSZ) viszi tovább az ügyeket.
1989-ben egy központi irányítás alatt álló országban, központi irányításhoz szokott tagokkal indult meg a mindenféle hagyományt nélkülöző egyesületi élet. Az újonnan létrehozott jogszabályi háttér az alábbi feladatokat osztotta egyesületi hatáskörbe:
az adott lófajta arculatának kialakítása,
a fajta méneskönyvének összeállítása, megjelentetése,
a tenyésztési irányok, célok kitűzése, a tenyésztési módszer meghatározása, tenyésztési programok kidolgozása és végrehajtása, a szelekciós módszerek meghatározása,
a tagok lóállományának bírálata, minősítése, tenyészértékbecslés,
fedezőmének tenyésztési engedélyének kiadása és megvonása,
a tenyészállat-előállítás szervezése, célpárosítások megvalósítása, a fedezőmének beosztása, a javító hatású fedezőmének kiválasztása és széles körű alkalmazása,
teljesítményvizsgálatok szervezése,
a tagok érdekképviselete,
szaktanácsadás, szakmai szolgáltatások,
hagyományok ápolása,
kiállítások, tenyészszemlék, árverések szervezése,
nemzetközi kapcsolatok kiépítése.
1995-ben az alábbiakban felsorolt országos lótenyésztő egyesületek kaptak állami elismerést:
Angol Telivér Tenyésztők Országos Egyesülete
Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület
Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület
Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület
Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete
Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete
Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete
Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület
Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete
Ügető Tenyésztők Országos Egyesülete
Az azóta eltelt időszak alatt újabb egyesületek alakultak:
Magyarországi Galopp Versenyló Tenyésztők Egyesülete
Magyarországi Quarter Horse Tenyésztők Egyesülete
Appaloosa Tenyésztők Egyesülete Magyarország
Bardigiano Lótenyésztő Országos Egyesülete
Fríz Lótenyésztők Magyarországi Egyesülete
Akhal-teke Lótenyésztők Magyarországi Egyesülete
Magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete
A fajtatenyésztő egyesületek képviselői az MLOSZ Tenyésztői Tanácsában hozzák meg azokat a határozataikat, amelyek alapján a Szövetség Tenyésztési Irodája működik és végzi az egyesületek által rábízott feladatokat.
A központi irányítás megszűnésével az állam feladatai jelentősen redukálódtak. Az új jogszabályi háttér, azaz az 1993. évi CXIV. törvény az állattenyésztésről a tenyésztési hatóság, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH, korábban Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet – OMMI) feladatait az alábbiakban határozza meg:
tenyésztési adatok közhitelűségének biztosítása, így:
tenyésztési adatok felvételének és nyilvántartásának hatósági ellenőrzése,
származás ellenőrzése DNS alapján,
származási lapok hitelesítése,
lóútlevél kiadása,
fajtaminősítés, így:
teljesítményvizsgálati eredmények feldolgozása,
értékelő, minősítő eljárások fejlesztése,
szaporítóanyag minőségének ellenőrzése,
apaállat gazdálkodás, így:
fedezőmén vásárlás és kihelyezés,
mének központi saját teljesítmény vizsgálata,
géntartalékok megőrzése.
A minőségi tenyésztői munka olyan extra költségekkel jár (nyilvántartások, teljesítményvizsgálatok stb.), ami az egyszerű árutermelő állattartókat nem terheli, viszont a fajták minőségi javulása szempontjából közös érdek. Így 1992-ben az akkori Földművelésügyi Minisztérium létrehozta az Állattenyésztési Alapot, mely egyrészt normatív módon nyújt támogatást az adott évben törzskönyvben tartott kancák száma, illetve az elvégzett teljesítményvizsgálatok alapján, de lehetőség van különböző pályázatok beadására is (rendezvényszervezés, kiadványok készítése, nemzetközi tagdíjak stb.). Korábban ezeket a költségeket az állam viselte.
Az Állattenyésztési Alap kifizetéseit 2005-2006-ban felfüggesztették, illetve jelentősen csökkentették, ami komoly bevételkiesést okozott az egyesületeknek. A tenyésztő szervezetek államtól való anyagi függetlenségének megteremtése fontos, de a tenyésztésszervezés piaci alapokra való helyezésének Magyarországon – jelen gazdasági viszonyaink között – talán még nem jött el az ideje.