Pongrácz László
A ló hasznosítása a háziasításától napjainkig sokat változott. Különösen igaz ez az utóbbi néhány évtizedre, évszázadra. Ennek megfelelően az értékmérő tulajdonságok megítélése, azok fontossága terén is jelentős változásoknak lehetünk tanúi. Régen a katonaló vagy az igás/fogatos ló keménysége, szívóssága – és gyorsasága – volt az elsődleges, amelyet a versenypályákon bizonyított angol telivér mének segítségével igyekeztek – meglehetősen eredményesen – javítani. Ma a ló amellett, hogy társunk a sportban és ilyen módon magas szintű sportteljesítményt – szakágtól függően sokfélét, ráadásul eltérő tudásszintű lovasok közreműködése által – várunk tőle el, egyfajta esztétikai élményt is nyújt, ami pl. a küllem, illetve a küllemi bírálat mikéntjét érinti komolyan. Nem véletlen, hogy az arab telivér esetében – gyakorlatilag küllemében és teljesítményében is – elvált egymástól a show-ra, azaz kiállításokra tenyésztett és a távlovas versenyeken eredményesen szereplő állomány. A terápiás vagy gyermeklovagoltatás céljából tartott lovak esetében pedig különös jelentőséggel bír a könnyű kezelhetőség, a megbízhatóság. Húshasznosítás esetében felértékelődik a jó takarmányértékesítő képesség, a nagy napi súlygyarapodás vagy éppen tejtermelés szerepe. A megfelelő egészségi állapot, a hosszú hasznos élettartam vagy a könnyű szaporíthatóság viszont a fentebb említett mindegyik hasznosítás szempontjából elsőrendű fontosságú. Az egyes értékmérő tulajdonságok súlyának megítélése tehát a tenyészértékbecslés, azaz a teljesítményvizsgálat és a szelekció kapcsán válik a jövő, azaz a genetikai előrehaladás mikéntjének kiemelt tényezőjévé. A kérdéskör megítélését, illetve az előrelépést nehezíti, hogy a „gazdaságilag” fontos tulajdonságok nagy része több lókuszon öröklődő, ún. poligénes tulajdonság, mely azt jelenti, az öröklődési viszonyok meglehetősen bonyolult, sok tényező által befolyásolt módon alakulnak, azaz e tulajdonságoknak leggyakrabban csak a szubjektív becslésére van mód.
A ló teljesítőképességének kifejeződése a teljesítmény, melynek hagyományosan az alábbi tényezőit szokás megkülönböztetni.
Az erő az izmok összehúzódása folytán jön létre, munkavégzésre teszi képessé a lovat. Például ilyen a teher húzása vagy egy akadályon való átjutás. Előbbi esetben az erő könnyebben mérhető.
A gyorsaság a lónak az a képessége, hogy bizonyos távolságot adott jármódban hosszabb vagy rövidebb idő alatt képes megtenni. Az izmok erejének természetesen ebben is szerepe van, azonban itt az idegrendszeri szabályozás szerepe a döntő. Amíg az erő elsősorban a lépés hosszát befolyásolja, addig az ideg-izom összerendezettség a lépések ismételhetőségét, egymásutániságának gyakoriságát, azaz a gyorsaságot szabja meg. A gyorsaság minden hasznosításban nagyon fontos tulajdonság, a versenylovaknál azonban alapvető.
Az ügyesség is ideg-izom koordináción alapuló képesség, amely a bonyolultabb mozgások, mozdulatok elvégzésére teszi képessé a lovat. Ilyen például az ugrás, a díjlovaglás egy-egy feladata vagy egy cirkuszi mutatvány. Ritkán fejezhető ki objektív, mért számokban, gyakoribb a szubjektív, pontozásos rendszerben adott értékszám. Tulajdonképpen ennek az alaptulajdonságnak a körébe számíthatjuk a lovagolhatóság (tanulékonyság, idomíthatóság) rendkívül összetett tulajdonságát is, amelynek nagy jelentősége van a modern sportló nemesítésében.
Az állóképesség a szervezetnek az a képessége, hogy bizonyos munkát hosszasan tud végezni anélkül, hogy kimerülne.
Vannak olyan tulajdonságok is, melyek a teljesítményt csupán közvetve befolyásolják, ám ettől függetlenül nem lehet eltekinteni tőlük. A vérmérséklet mellett ide tartozik pl. a teljesítőkészség, mely azoknak a pszichikai tulajdonságoknak az összessége, amelyek arra képesítik a lovat, hogy az adott feladatot ellenkezés és kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül, szívesen végezze. Ez napjainkban rendkívül fontos. A szabadidős lovasok esetében pl. sokkalta fontosabb, mint az alaptulajdonságként megjelölt erő. A rossz munkakészségű ló nem erőlteti meg magát a kitartóképesség által adott fiziológiai határig. A koraérés a fiatal lovak kipróbálása esetén nagy jelentőségű. Ennek a tulajdonságnak a megfigyelése különösen indokolt a már kétéves kipróbálásra kerülő versenylovak esetében. Emellett a tenyésztésbe vétel, illetve az ivarérés ideje is fontos paraméter, tekintettel a hosszú hasznos élettartamra.
Ide kapcsolódik az egészségi állapot, illetve az ellenállóképesség, valamint a tartással-, elhelyezéssel- és takarmányozással szembeni „igénytelenség”. A szaporításhoz kapcsolódó értékmérő tulajdonságok a mén fedező- és termékenyítőképessége, valamint a kanca termékenysége és csikónevelő képessége.