Mozgalmas élet zajlott a lovardában
A történelem ismételte magát a minap a Pannon Egyetem
keszthelyi Georgikon Karán. Több mint 200 esztendő telt el azóta, hogy a
Festetics György gróf által alapított felsőfokú agrártanintézmény újra lovas
szakembereket bocsátott útjukra.
2010. június. 13. vasárnap | Szerző:
Horányi Árpád
A kétéves képzést 2007-ben akkreditálták, s a következő
tanévtől indították az első évfolyamot. A napokban letette az elméleti
és gyakorlati vizsgát, s szerzett ezzel ménesgazda képesítést a 22
végzős hallgató. Kezdettől fogva országos körű érdeklődés mellett zajlik
a beiskolázás, s voltak, akik az egyetemen már elkezdett más irányú
tanulmányok mellett, párhuzamban vették fel a szakot.
A nagy múltú keszthelyi agrár-felsőoktatás nemcsak tradícióira, hanem a
mai környezeti adottságaira is jól tudott építkezni a képzésre való
felkészülés során. Ezzel kapcsolatosan dr. Dublecz Károly
egyetemi tanár, a kar dékánja utalt rá, hogy az az ismeretanyag, ami a
ménesgazdaképzés gerincét képezi, választható tantárgyak közt eddig is
jelen volt a palettán: a különféle szakos hallgatók felvehettek
lovashagyományok, lótenyésztési és lovasturisztikai témakörű
fakultásokat.
Simoncsics Hajnalka ménesgazdaként a jövőjét tekintve
is nyeregben érzi magát: lovasoktatói pályán szeretne majd elhelyezkedni -
Fotó: Horányi Árpád
Az utóbbi két év alatt a képzés előrehaladtával, s
újabb első évfolyam indítása során növekedett létszám miatt számos
fejlesztést hajtottak végre a tanüzemi lovardában.
- Ünnepként készültünk erre a napra - mondta dr.
Bartos Ádám adjunktus, a szak felelőse, hozzátéve, hogy az oktatás
mindennapjai mellett egy 17 millió forintnyi költséggel járó fejlesztési
folyamat végére értek. Felújították az istállóépületet, gépeket vásároltak.
Mindezek avatását is a vizsgaidő kezdetére ütemezték.
- Pontosan 2003 esztendeje történt, hogy az 1797-ben
alapított Georgikonban ménesmesteri és lovásziskola is megkezdte a
működését, az uradalmi birtok számára képezték a szakembereket 1807-től -
utalt az agártörténelem egy jeles eseményének dátumára dr. Bartos Ádám. - Ma
ugyan módosult igényekkel, de újra szüksége van a lovas szakmának nagyobb
létszámú, jól képzett emberekre. Mi ezekre a feladatokra készítettük fel a
hallgatóinkat.
- Agrármérnök készülve kezdetem meg itt a tanulmányaimat,
emellett vettem rész az elmúlt két évben a ménesgazda képzésben is - így
Liszkai Anna. - Balatonmáriafürdő lakom, van saját lovam, Őzike névre
hallgat. Versenyre nem járok, a ló a hobbi és a szakma kapcsolatát jelenti
számomra a hivatásszerű mezőgazdálkodásban.
Lovász Ákos lófejet ábrázoló szobrot készített,
alkotását a vizsgák jegyében avatták fel - Fotó: Horányi Árpád
Vizsga persze nincs drukk nélkül, ahogy azt az ifjú hölgy is vallja.
- Ilyenkor jól lehetne a versenytapasztalatokat
kamatoztatni, sajnos, a nézők előtti lovaglásban nincs kellő gyakorlatom,
talán ez okozza az izgalmat - mondta sorára várva, amint a karámban éppen
évfolyamtársa bemutatóját nézte.
Mozgalmas lovardai élet zajlott az istálló teljes
környezetében. Számos gyakorlati feladat szerepelt a tételek közt:
nyergelés, kocsiba fogás, a ló szállításával kapcsolatos tennivalók
bemutatása. Beszéltek róla, hogy mindezeket illetően igen vegyes
előképzettséggel indultak neki két éve a tanulásnak.
- A lovakkal kapcsolatos élményeim a gyermekkoromig
vezetnek vissza - említette a helybeli Vitéz Viktória. - Ez az
iskola rengeteg ismeretet adott, olyan anatómia dolgokat tanultunk például,
ami a lovaglás fejlesztéséhez nagyon fontos. A tenyésztési tudnivalók, a
vállalkozási ismeretek ugyancsak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember a
lovas szakma valamely ágában is ma érvényesülni tudjon, sikeres lehessen.
Lovász Ákos, bajai végzős diák vizsgára való
készülés során egy szíve diktálta pluszfeladatot is vállalt: művészi alkotói
készségét kamatoztatva lófejet ábrázoló szobrot faragott, s adományozott a
lovardának.
- Fél évig dolgoztam rajta, korábban a képzőművészet
terén csak rajzolással próbálkoztam, ez az első faragásom - mutatta a művet.
- Ez alatt a két év alatt látványosan sokat fordított az intézmény a
lovasképzés feltételeinek fejlesztésére. Ehhez való szimbolikus
hozzájárulásként készítettem a szobrot.
Terveiről a fiatalember elmondta, hogy családi birtokon,
lovakat is tartó gazdálkodásra rendezi be az életét.
Jól megfontolt jövőképet, s szakma iránti szeretet írtak
körül a budapesti Simoncsics Hajnalka szavai is.
- Eltökélt szándékom, hogy lovasoktató legyek - szögezte
le. - Szeretném sokaknak megadni annak az élménynek a megismerését, amit a
lovaglás jelent. A főváros 22. kerületében nőttem fel, egy ott működő
lovarda indította el bennem a vonzalmat. Középiskolás koromtól lovagolok
rendszeresen, ezt a továbbtanulási lehetőséget kihagyhatatlannak éreztem.
Kiemelten gyakorlatorientált képzésben volt részünk, A lóállományon
keresztül az állatok különféle jellemző viselkedéseit tudtuk megtapasztalni.
Elméleti és gyakorlati tanulás szoros kapcsolatában telt ez a két esztendő.
Van saját lovam, egy lipicai, bértartásban fogathajtó versenyeken szerepel.
A hét elején lezajlott vizsgák során zömmel kiváló és jó eredménnyel
szerezték meg a hallgatók a ménesgazda képesítést.
|