további cikkek:

2002. 07. 12.

2003. 07. 14.

2005. 04. 27.

2005. 05. 17.

2006. 06. 22.

2006. 10. 19.

2007. 01. 07.

2007. 02. 02.

2007. 08. 18.

2007. 09. 08.

2007. 09. 26.

2008. 02. 11.

2008. 06. 13.

2008. 08. 15.

2008. 10. 26.

2009. 10. 19.

2009. 12. 04.

2010. 06. 08.

2010. 06. 13.

 

 

 

 

 

 

 

Mozgalmas élet zajlott a lovardában

A történelem ismételte magát a minap a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Karán. Több mint 200 esztendő telt el azóta, hogy a Festetics György gróf által alapított felsőfokú agrártanintézmény újra lovas szakembereket bocsátott útjukra.

2010. június. 13. vasárnap | Szerző: Horányi Árpád

A kétéves képzést 2007-ben akkreditálták, s a következő tanévtől indították az első évfolyamot. A napokban letette az elméleti és gyakorlati vizsgát, s szerzett ezzel ménesgazda képesítést a 22 végzős hallgató. Kezdettől fogva országos körű érdeklődés mellett zajlik a beiskolázás, s voltak, akik az egyetemen már elkezdett más irányú tanulmányok mellett, párhuzamban vették fel a szakot.

A nagy múltú keszthelyi agrár-felsőoktatás nemcsak tradícióira, hanem a mai környezeti adottságaira is jól tudott építkezni a képzésre való felkészülés során. Ezzel kapcsolatosan dr. Dublecz Károly egyetemi tanár, a kar dékánja utalt rá, hogy az az ismeretanyag, ami a ménesgazdaképzés gerincét képezi, választható tantárgyak közt eddig is jelen volt a palettán: a különféle szakos hallgatók felvehettek lovashagyományok, lótenyésztési és lovasturisztikai témakörű fakultásokat.
 

Simoncsics Hajnalka ménesgazdaként a jövőjét tekintve is nyeregben érzi magát: lovasoktatói pályán szeretne majd elhelyezkedni - Fotó: Horányi Árpád

Az utóbbi két év alatt a képzés előrehaladtával, s újabb első évfolyam indítása során növekedett létszám miatt számos fejlesztést hajtottak végre a tanüzemi lovardában.

- Ünnepként készültünk erre a napra - mondta dr. Bartos Ádám adjunktus, a szak felelőse, hozzátéve, hogy az oktatás mindennapjai mellett egy 17 millió forintnyi költséggel járó fejlesztési folyamat végére értek. Felújították az istállóépületet, gépeket vásároltak.

Mindezek avatását is a vizsgaidő kezdetére ütemezték.

- Pontosan 2003 esztendeje történt, hogy az 1797-ben alapított Georgikonban ménesmesteri és lovásziskola is megkezdte a működését, az uradalmi birtok számára képezték a szakembereket 1807-től - utalt az agártörténelem egy jeles eseményének dátumára dr. Bartos Ádám. - Ma ugyan módosult igényekkel, de újra szüksége van a lovas szakmának nagyobb létszámú, jól képzett emberekre. Mi ezekre a feladatokra készítettük fel a hallgatóinkat.

- Agrármérnök készülve kezdetem meg itt a tanulmányaimat, emellett vettem rész az elmúlt két évben a ménesgazda képzésben is - így Liszkai Anna. - Balatonmáriafürdő lakom, van saját lovam, Őzike névre hallgat. Versenyre nem járok, a ló a hobbi és a szakma kapcsolatát jelenti számomra a hivatásszerű mezőgazdálkodásban.

Lovász Ákos lófejet ábrázoló szobrot készített, alkotását a vizsgák jegyében avatták fel - Fotó: Horányi Árpád

Vizsga persze nincs drukk nélkül, ahogy azt az ifjú hölgy is vallja.

- Ilyenkor jól lehetne a versenytapasztalatokat kamatoztatni, sajnos, a nézők előtti lovaglásban nincs kellő gyakorlatom, talán ez okozza az izgalmat - mondta sorára várva, amint a karámban éppen évfolyamtársa bemutatóját nézte.

Mozgalmas lovardai élet zajlott az istálló teljes környezetében. Számos gyakorlati feladat szerepelt a tételek közt: nyergelés, kocsiba fogás, a ló szállításával kapcsolatos tennivalók bemutatása. Beszéltek róla, hogy mindezeket illetően igen vegyes előképzettséggel indultak neki két éve a tanulásnak.

- A lovakkal kapcsolatos élményeim a gyermekkoromig vezetnek vissza - említette a helybeli Vitéz Viktória. - Ez az iskola rengeteg ismeretet adott, olyan anatómia dolgokat tanultunk például, ami a lovaglás fejlesztéséhez nagyon fontos. A tenyésztési tudnivalók, a vállalkozási ismeretek ugyancsak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember a lovas szakma valamely ágában is ma érvényesülni tudjon, sikeres lehessen.

Lovász Ákos, bajai végzős diák vizsgára való készülés során egy szíve diktálta pluszfeladatot is vállalt: művészi alkotói készségét kamatoztatva lófejet ábrázoló szobrot faragott, s adományozott a lovardának.

- Fél évig dolgoztam rajta, korábban a képzőművészet terén csak rajzolással próbálkoztam, ez az első faragásom - mutatta a művet. - Ez alatt a két év alatt látványosan sokat fordított az intézmény a lovasképzés feltételeinek fejlesztésére. Ehhez való szimbolikus hozzájárulásként készítettem a szobrot.

Terveiről a fiatalember elmondta, hogy családi birtokon, lovakat is tartó gazdálkodásra rendezi be az életét.

Jól megfontolt jövőképet, s szakma iránti szeretet írtak körül a budapesti Simoncsics Hajnalka szavai is.

- Eltökélt szándékom, hogy lovasoktató legyek - szögezte le. - Szeretném sokaknak megadni annak az élménynek a megismerését, amit a lovaglás jelent. A főváros 22. kerületében nőttem fel, egy ott működő lovarda indította el bennem a vonzalmat. Középiskolás koromtól lovagolok rendszeresen, ezt a továbbtanulási lehetőséget kihagyhatatlannak éreztem. Kiemelten gyakorlatorientált képzésben volt részünk, A lóállományon keresztül az állatok különféle jellemző viselkedéseit tudtuk megtapasztalni. Elméleti és gyakorlati tanulás szoros kapcsolatában telt ez a két esztendő. Van saját lovam, egy lipicai, bértartásban fogathajtó versenyeken szerepel.

A hét elején lezajlott vizsgák során zömmel kiváló és jó eredménnyel szerezték meg a hallgatók a ménesgazda képesítést.