Növénytani és Növényélettani Csoport
TÁJÉKOZTATÓ A HERBÁRIUM ELKÉSZÍTÉSÉHEZ
A növénytani vizsga előfeltétele 100 (az első félévben 50, a II. félévben további 50) fajból álló, megfelelő herbáriumnak határidőre történő elkészítése, a fajok pontos meghatározása, és azok ismerete. A gazdasági agrármérnök hallgatók számára 70 fajból álló herbárium szükséges. Ajánlatos a minimumnál 10-20 fajjal többet gyűjteni, hogy azok a tévesen meghatározott, duplum, vagy meg nem felelő fajok pótlásául szolgálhassanak.
Az első félév lezáráshoz (index aláíráshoz) alapfeltétel, hogy minden hallgató az előírt 50 fajból álló herbáriumot mintaszerűen elkészítve bemutassa. A növényfajokat meghatározva, revidiálásra a gyakorlatvezetőnek, két héttel a félév zárása előtt, de legkésőbb a tanszék által meghatározott időpontban be kell mutatni. A herbárium 100 növénye csak a jegyzékben felsorolt (termesztett- és gyom-) fajok közül kerülhet ki. A növényeket negyedíves rajzlapra kell felragasztani. A tanszéken található névjelző-bélyegzővel ellátni, a névjelző rovatait pontosan kitölteni, majd a jegyzék szerint számsorrendbe helyezni. A II. félévi záróvizsgára is a jegyzékben felsorolt összes faj- és rendszertani besorolásának ismerete szükséges. A családok, valamint a fajok tudományos nevét (latinul) is tudni kell.
Hazánk területének 2/3 részét érinti mezőgazdasági tevékenység. A tananyagban tárgyalt gyakoribb, tanulmányi célra kiválóan alkalmas növényfajokat leginkább az alábbi élőhelyeken találjuk:
-szántóföldi művelés alatt álló nagy kiterjedésű, nagyüzemi, valamint kis méretű, egyéni parcellák,
-a gazdasági átalakulás következtében megnövekedett ugar és parlagterületek,
-táblák szegélyei, dűlőutak, mezsgyék,
-települési és településkörnyéki antropogén övezetek,
-legelők és kaszálók (rétek, fás legelők),
-cserjések, erdők, ültetvények, szórvány és üzemi gyümölcsösök,
-vízfolyások, tavak medrei és melléke.
Az egyes szántóföldi művelés alatt álló, és a nagyüzemi gazdálkodás következtében jelentősen megnövekedett területű táblák szegélye a dűlőutak mentén húzódó, nem művelt területek, legelők és kaszálók, akácos erdőfoltok, cserjések, kisebb vízfolyások, patakok, csatornák melléke alkalmas arra, hogy a tananyagban tárgyalt gyakoribb, oktatási célra kiválóan alkalmas növényfajokat gyűjtsünk.
Gyűjtőeszközök: növényásó vagy erős kés, tőr (a növények kiáűsásához), zsebkés (fás szárú növények ágainak levágásához), jegyzőkönyv vagy munkanapló, növényhatározó, kézi nagyító, növénygyűjtő táska vagy növénygyűjtő rács, gyűjtőpapiros (itatós vagy enyvmentes újságpapír), műanyagzacskók.
Általános gyűjtési tanácsok: csak teljesen ép, a fajra nézve jellegzetes növényeket gyűjtsünk. Törekedjünk arra, hogy példányunknak legyen gyökere, szára, levele, virága és termése. Erre elsősorban a lágyszárú és kis termetű növényeknél van lehetőség. A virágok kinyílt, a termések pedig érett állapotban legyenek. A növényeket sohase tépjük ki kézzel a talajból, mert gyökérzetük megsérül, száruk elszakad, ezáltal alkalmatlanná válnak a további tanulmányozásra, és a természetet is károsítjuk (ha nem gyomnövényekről van szó). A növényásó vagy kés segítségével ássuk körbe a növényt, földlabdával emeljük ki, és a földet óvatosan rázogatva távolítsuk el a tövéről. Kétlaki növényeknek mindkét ivarú egyedeit gyűjtsük be. A kapaszkodó szárú és élősködő növények esetében azokból a növényekből is vegyünk mintát, amelyekre azok felfutnak, és együtt tegyük őket a herbáriumba.
A növények előkészítése préseléséhez. A kiemelt növényt legszélszerűbb azonnal meghatározni, mert így a virágrészek vizsgálat,a egyéb morfológiai jegyek megállapítása könnyebb, mint a megszárított, felragasztott példányon. A meghatározott növényt nylonzacskóban szállítjuk a préselés helyére, vagy a helyszínen két réteg gyűjtőpapír közé helyezzük. A növény nevét az alsó papírra vagy egy papírdarabkára írjuk, melyet a növény mellé helyezünk. Itt, vagy a jegyzőkönyvbben tüntessük fel a gyűjtés idejét, helyét, s a növény termőhelyére vonatkozó fontos adatokat (milyen társulás, talajtípus, domborzat...)
A rövid idő alatt hervadó virágokat, amelyeknek a szirma hamar lehullik (pl. mákfélék, len, ökörfarkkóró, kutyatejfélék), begyűjtés után azonnal el kell rakni! A nagyobb termetű, de még egy lapon elférő növényeket "Z" alakban meghajlítjuk, és úgy igazítjuk el, hogy jellemzőek és esztétikusak legyenek. A meghajlítást két szárcsomó között végezzük, mert a növények a szárcsomóknál általában könnyen elpattannak. A még nagyobb termetű, méteres hosszúságot meghaladó növényeket (nád, bürök) jellegzetes részeikre vágjuk, és ezekből kisebb, de minden, fajukra jellemző bélyeget viselő darabokat ragasztunk fel egy lapra. A vastagabb növényi részeket (gyöktörzs, gumó, hagyma) hosszában kettévágjuk, kihámozzuk, hogy vastagságát csökkentsük. Nagy, vastag virágzatokat (fészek, torzsa) el kell vágnunk hosszában. Akár a terepen rakjuk be a növényeket gyűjtőpapírok közé, akár azután, hogy nylonzacskóban hazaszállítottuk őket, nagy gondot kell fordítani a berakásra, mert a pontatlanul végzett munka hibáit később csak üggyel bajjal lehet kijavítani. A virágokat úgy igazítjuk el, hogy a szirmok ne tapadjanak össze, és legalább egy virágnak a porzó- és termőtája látható legyen. Levél ne takarja a virágot vagy a termést és ne legyen összesodródva. A finom leplű vagy szirmú virágokat (kikerics, pipacs) különös gonddal kell kezelni. A virágtakaró leveleket simítsuk ki, tegyünk közéjük méretre odaillő itatóspapír darabkákat, majd egy nagyobbal az egész virágot fedjük be.
A növények préselése: a nylonzsákban vagy növénygyűjtő táskában szárítópapírok között hazaszállított növényeket minél előbb végleges présbe kell helyezni, különben a levelek megráncosodnak, megfeketednek, megpenészednek vagy torzulnak. A szárításhoz nagy mennyiségű teljesen száraz szárítópapírra (nagyon megfelelő az enyvmentes újságpapír) és alkalmas présre van szükség. A szárítópapírokból 5-10 ívet fogjunk egybe (esetleg tűzőkapoccsal is). A prések sokfélék lehetnek, az a lényeges, hogy a növényekre roncsolódás- és zúzódás mentesen gyakoroljanak egyenletes nyomást. Jól használható présként két db 25x40 cm méretű sima deszkalap, melyek közé helyezzük a növényeket, és azok víztartalmától függően 10-25 kg súlyig téglákkal, kövekkel terheljük. A prés aljára tegyünk 10 újságpapaír ívből álló köteget, erre egy kettéhajtott itatóst vagy újságpapírt, melyet nyissunk ki és helyezzük belé a gyűjtött növényt, az adatait tartalmazó cédulával együtt. A szárítópapíron a növényi részek lehetőleg ne fedjék egymást, és az esetleges gyűrődéseket igazítsuk ki. Amennyiben az nem sikerül, jobb kezünkkel nyomjuk le a gyűrt részt, és az ívet bal kezünkkel óvatosan ráhajlítva a gyűrődést kisimíthatjuk. Fedjük le a szárítópapírt újabb köteg újságpapírral, majd így váltakozva 30-35 cm magasságig folytathatjuk a szárítandó növények berakását. A működő prést száraz, szellős helyen kell tartani, majd 12, de legalább 24 óránként nyissuk fel, és az átnedvesedett papírköteget cseréljük ki újabb szárazakkal. Ha nem így cselekszünk, növényeink megbarnulnak, sőt megpenészednek. A kiszedett papírok teljesen megszárítva újra felhasználhatók. A növényeket addig kell a présben tartani, míg teljesen megszáradnak. Ezt jelzik a szárazon maradó szívókötegek. A száraz növény nem hajlik, merev, törékeny, nem hideg tapintású.
A herbárium készítése: a begyűjtött, megfelelően kiszárított növényeket herbáriumi lapokon tároljuk. Erre a célra megfelel a nagyedíves rajzlap. A növényeket a herbáriumi lapokhoz kb. 3 mm széles szeletkékre vágott, jó minőségű enyvezett ragasztószalaggal rögzítjük. (A Leukoplast, Tixó, Cellux, Chinoplast szalagok, továbbá a halenyv és a technokol nem alkalmas a növények felragasztására.) Minden lap jobb alsó sarkába névjelző kerül, mely tartalmazza a faj latin és magyar nevét, a család latin és magyar nevét, sorszámát (a jelen oktatási segédlet fajlistája szeirnt!), a gyűjtés helyét, idejét és a gyűjtő nevét. A felragasztott és megfelelő adatokkal ellátott herbáriumi lapokat negyedíves rajztáblatartóban tároljuk.
Herbárium címke készítése elektronikus úton!