a szobrot Lovász Ákos keszthelyi ménesgazda készítette

Jelbe írva

írta: Hegedűs Péter keszthelyi ménesgazda

 Jel, mely belevésetett,

mutatja, a tetteket.

Tetteket melyek oly magasztosak,

s csakis a  fényben láthatóak.

Az alkotás szépségét tükrözvén,

 s, emlékeimet újra  felkeltvén,

Egy utat láthatok át a sötétben,

hogy önmagam maradjak, s nem meztelen.

Mert a világ melyet élünk,

meztelenné teszi létünk.

Hiszen fertővel foltozza öltözékünk,

s becsmérelve mosdatja éltünk.

Éppen ezért eme alkotásban,

képes vagyok látni önmagam.

Hogy rendületlen higgyek a jövőben,

melyet rég elveszettnek hittem.

De a vonalak mint finom vonások,

úgy mutatnak utat, mint órák napok.

S a csiszolt fa, s a lakk fényében,

képes vagyok látni a sorsom, s életem.

Mert biztosan,s  jól tudom,

alkotni nem saját haszon.

Mert édesebb a kész mű,

legyen bármilyen szép, gyönyörű.

 Hiszen mit embernek keze alkot,

ahhoz Isten ad alapot.

S a mester kezét gyengéden vezetvén,

szüntelen szépít javít a művén.

Így hát legyen örök emléke,

e szobor mindannak.

mit mi hívatottunk tenni,

a lovakért, népünkért s édes Hazánknak!